A szülő kérdése
Tisztelt Óvónő!
Kisfiunk három és fél éves. Egyedüli gyerek, valószínűleg több kényeztetést kap, mint a társai. Már három éves kora előtt elkezdett oviba járni. Egy rokon gyerekkel került egy csoportba, akivel itthon sokat játszott. Az oviban, kezdetben annyira ragaszkodott hozzá, hogy sírt, ha magára maradt, csak ezzel a kisfiúval játszott sokáig. Az óvó nénik 2 hét után elkezdték őket szétültetni, az ágyuk is távolabb került, de látták egymást. Aztán nehezen de beszokott és már nem volt probléma, hogy mással is játsszon, lettek barátai. A gyerek nagyon értelmes, de semmit nem próbál egyből megcsinálni, ha már elégszer látta hogy kell, megpróbálja és általában megdöbbentően jól csinálja. Persze vannak dolgok, amit csak azért sem próbál.
Több mint egy hete kezdődőt, hogy látszik rajta reggel – valami baja van. Aztán az oviba érve sírva fakad. Nehezen búcsúzik el – „szeretlek anya” – zokogja és az ajtóból vissza akar fordulni. Már reggel indulás előtt megkérdezi, hogy melyik óvó néni lesz. A délelőttös óvó néniről régebben többször elmondta, hogy fél tőle és volt időszak, amikor látszott, hogy miatta nem megy szívesen, de sírásig nem jutott a dolog, sőt egy idő múlva megszűnt a probléma. Akkor az óvónőt megkérdeztük a dologról és ő nem tudott mit válaszolni. Most, hogy újra előjött a probléma kérdésünkre azt válaszolta, hogy az öltözésnél sír – ő úgy látja a gyerek nem tud egyedül öltözni, holott itthon semmi probléma nincs, bár néha segíteni kell neki -, nem akar tornázni, a foglakozásokon nem aktív, és már a rokon fiúval sem akar játszani. Délután viszont másik óvó néni van, akkor a gyerek játszik és nem akar hazajönni. A gyerekkel próbáljuk megbeszélni mi a gond, de nem sok sikerrel. Sajnos arra kicsi az esély, hogy megtudjuk történt-e közte és az óvónő között valami. A gyerek valószínűleg több odafigyelést igényelne.
Szeretnénk a tanácsát kérni, mit tegyünk, mi lehet a probléma.
Szívességét előre is köszönjük! Aggódó szülők.
Az óvónő válasza
Kedves aggódó Szülők!
A probléma valószínűleg abban gyökerezhet, hogy gyermekük valamiért nem mer kibontakozni az említett óvónőnél. (Sem tevékenységeiben, sem önellátás, így pl. az öltözködés…stb. terén) Levelük alapján feltételezhető, hogy a szóban forgó pedagógus meglehetősen erős személyiség, aki mellett a kissé szerényebb, visszahúzódóbb gyerekek ijedten visszabújnak kicsi csigaházukba. Elképzelhető, hogy ez áll a dolgok hátterében az Önök kisfiánál is. Ezt azonban feltétlenül "kezelni" kell, amit a következőképpen lenne tanácsos megvalósítani:
Feltétlenül beszéljen az említett óvónővel, és konkrétan kérdezzen rá, egészen pontosan mik az önállósággal kapcsolatos aggályai? (Az öltözködésen belül mit csinál rosszabbul, mint „kellene” és miért? ) Kérdezzék ki a legapróbb részletekig a pedagógust! Miután az óvónő közölte aggályait, Ön ajánlja fel aktív együttműködését a nehézség megoldásában. Ajánlja fel, hogy otthon majd Önnel "gyakorolnak", ám addig is, ha lehet, semmiképpen ne "egrecíroztassa" a kicsit. (Ezt persze nem ilyen szavakkal, hanem finoman erre utalva kérje az óvónőtől.) Mondja el neki, mennyire bántja gyermekét, ha figyelmeztetik, rászólnak, mivel kissé érzékenyebb társainál. Erre hivatkozva kérje meg, hogy ha egy mód van rá, a problémákat kisfia helyett inkább Önnel beszélje meg, és Ön majd otthon ráérősen, pontról-pontra mindent megmutat és begyakorol a gyermekkel. Nem árt, ha a másik óvónőtől is érdeklődik, ő hogy látja a gyermekével kapcsolatban felmerült problémákat. (Van-e egyáltalán ténylegesen probléma???)
Fentiek segítségével valószínűleg sikerül a gyermeket kivonni az óvónő szigorúan kémlelő „célkeresztjéből”, minek hatására remélhetőleg visszatér önbizalma és kiegyensúlyozottsága.
Üdvözlettel: az Óvónő