A szülő kérdése
Tisztelt óvónő!
Két problémára keresem a választ. Középsős ovis kisfiammal és élettársammal hol boldogan, hol nem éltük napjainkat. Apának mindig szava volt itthon, kisfiam neki szót is fogad, nem úgy mint nekem. Engem inkább barátnak tart, ami nagyon nem jó. Visszafelesel, ha netán ráütök, visszaüt, és egyáltalán nem tart tőlem. Nem tudom hogyan tudnék hatni rá. Pedig nagyon fontos lenne, mert a közeljövőben különköltözünk a páromtól, és meg kell tanulnunk normálisan együtt élni anya fia viszonyban. Mit tegyek? Kisfiam amúgy nagyon ügyes, szorgalmas, aranyos, csak sajnos néha nagyon eleven, öntörvényű. Kérem segítsen! Üdvzlettel:
Szilvi
Az óvónő válasza
Kedves Szilvi!
Leveléből úgy érzem, családi életük, és ezen keresztül kisfia lelki világa kissé szétzilált. Mint írja, az apukának „szava van“ a családban, és kisfia mindig szót is fogad neki. A tekintélyt parancsoló apai korlátok mellett kisfiának muszáj valahol, valaki mellett kiengednie a gőzt, és ez minden jel szerint éppen Ön. Önnek sem szabad azonban elfeledkeznie arról, hogy a testi fenyítés nem vezet sehova: agresszió csak agressziót és további ellenállást szül. Mi hát a megoldás? Széthullóban lévő családi életük (t.i.: a válás) valószínűleg további rombolást fog végezni kisfia lelkében, ezért mindent meg kell tenni ennek megakadályozására. Igyekezzen maximálisan türelmes lenni gyermekével, a nevelési nehézségeket pedig ne a tenyerével, hanem a szívével próbálja megoldani. Sok-sok szeretet a megoldás kulcsa, amely egészen biztosan viszonzásra fog találni.
Sok erőt, kitartást és türelmet kívánok Önnek az elkövetkező nehéz időszakhoz!
Üdvözlettel: az Óvónő