A szülő kérdése
Kedves Óvónő!
Szeretném az alábbiakban kérni segítségét illetve véleményét. Válófélben vagyunk a férjemmel és van két gyermekünk egy 5 éves kislány és egy 7 éves kisfiú. Külön élünk már a férjemmel március óta és nagyon jó a viszony kettőnk között. Férjem rendszeresen tartja a gyerekekkel akpcsolatot, nem veezttük be a csak kéthetenkénti láthatást, akkor jön és találkozik velük amikor akar. Szerencsére él is a lehetőséggel. Gyerekek imádják őt, nagyon jó apa, csak sajnos mint házasság nem működött. Neki is van másik kapcsolata és nekem is. Gyerekek nevelésében maximálisan egyetérünk, ugyanazokat alkalmazzuk, nem teszünk keresztbe egymásnak. Próbálunk velük mindent együtt 4-en megbeszélni, ami fontos esemény vagy bekövetkezendő változás. Számomra most nyílt egy lehetőség Oalszországban dolgozni, de férjem ellenzi, hogy a gyerekeket is vigyem, én viszont nem szívesen hagynám ki, több okból kifolyólag sem. Sajnos sok kifizetni valóm van és kint a 3xorosát keresném, mint itthon, valamint az olasz nyelvet is magasabb szinten el tudnám sajátítani. Kérdés az, hogy én maximálisan megbízom a férjemben, hogy itthon merem hagyni a gyerekeket, de tudni szeretném, miképp mondjuk el a gyerekeknke úgy, hogy a legkevesbé bántsuk őket vagy a legkevésbé sérüljenek. Egyenlőre félévre mennék ki, de természetesen haza jönnék kb. kéthavonta. Kérem válaszoljon.
Az óvónő válasza
Kedves Anyuka!
Természetesen megértem érveit, amik arra sarkallják, hogy próbálkozzon meg a külföldi munkalehetőséggel, ám nem ártana újragondolnia, valóban elkerülhetetlen-e ez a megoldás. Egy 5 éves és egy 7 éves gyermek érzelmi életében rendkívül nagy törést okozhat, ha szeretett édesanyját egyik pillanatról a másikra elveszíti. A két havonkénti találkozás semmiképpen nem pótolja ezt a szoros szeretetkapcsolatot, higgye el! Természetesen nem vonom kétségbe a gyermekek édesapjukkal való ritka jó kapcsolatát sem, ám ilyen idős korban a gyermekek legfőbb érzelmi bázisa az édesanya!Ennek megingása, elvesztése rendkívül nagy károkat okozhat a kicsik lelkében.
Kérem, ne haragudjon meg rám, de kérdésében (t.i. hogyan közölje gyermekivel ezt a hosszas távolmaradást) nem kívánok választ adni, mert az meghasonlást jelentene saját magammal.
Ehelyett inkább fogadjon el egy másik jó tanácsot: ismételten, nagyon alaposan gondolja át, feltétlenül szükséges-e megtennie ezt a lépést, illetve ha igen, akkor a háromszoros keresetért nem lesz-e túl nagy ár gyermekei lelki világának megrendülése.
Üdvözlettel: az Óvónő