A szülő kérdése
Házasságunk már lassan 3 éve romokban hever. Ennek meghatározó oka, hogy köztem és egy kollégám között elsöprő szerelem alakult ki. A férjem tisztában van a helyzettel, s gyakorlatilag más semmi más nem tart minket egymás mellett csak a gyerekek (Fiú-15, lány 10,5).
A szerelmem és közöttem már jóideje feszültséget okoz, hogy hazugságok között kell élni. Ő szeretné ha legalább eljutnánk oda, hogy a gyerekek előtt se legyen titok a kapcsolatunk, s lassan fokozatosan el lehessen jutni a férjemmel egy váláshoz, még ha együtt lakás mellett is.
A szerelmünket is egyre jobban megviseli ez a helyzet. A férjemmel nem tudom és nem is akarom már rendbe hozni az életünket.
Kérem adjon tanácsot, mit tegyek, s főleg azt, hogy miként beszéljem, ezt meg a gyerekeimmel.
Az óvónő válasza
Nehéz helyzetben vagyok a válaszadást illetően, tekintettel arra, hogy e házasság sorsa még bárhogy is alakulhat (gondolok itt pl. arra, hogy hajlandó-e válni a férje, megoldható-e a különköltözés, a bíróság hogyan döntene a válás során a gyermekelhelyezésről, megértéssel vagy elfordulással fogadják majd a gyerekek a hírt…stb.), másrészt a gyermekek már nem óvodás korúak, a serdülőkorban pedig óvodapedagógusként nem kifejezetten vagyok kompetens.
Annyit azonban feltétlenül javasolnék, hogy nagyon gondolja át a tervezett lépést, ugyanis ezt, bárhogy is igyekeznének, egyetlen gyermek sem úszhatja meg kisebb-nagyobb lelki sérülés nélkül. Vajon hogy élné át mindezt a még kiskamasz leánya, akinek ilyen korban még inkább szüksége van egy stabil érzelmi, családi háttérre, ill. milyen hatással lesz középiskolai évei kezdetén lévő fiára e döntés?
Természetesen befolyásolni semmiképpen nem akarom és nem is fogom, ám legyen őszinte saját magához és reálisan mérlegelje: vajon el tudja-e fogadni, ha esetleg (mert sajnos ez is benne van a pakliban) gyermekei elfordulnak Öntől, elveszti Őket egy elsöprő szerelem árán?
Kívánom, hogy döntésében a megfontoltság vezérelje, melynek nyomán ne kelljen később semmit megbánnia.