Válás a családban

Az én helyzetem nagyon hasonló, mint Ilonáé, csak épp a másik oldalról, én egy apuka vagyok.

Megválaszolva: 2004. február 10.

A szülő kérdése

Tisztelt Óvónő!

Az én helyzetem nagyon hasonló, mint Ilonáé, csak épp a másik oldalról, én egy apuka vagyok.
Gyermekem 7 éves, és már hosszú ideje tisztában van az őt körülvevő helyzettel, elfogadja, és nem zavarja, sőtt, azt gondolom megérdemli, hogy ne hazudjunk neki, és ismerje az igazságot.
Tudja, hogy Apu újra szerelmes lett (mert a szerelem ilyen, jön, és elmúlik...), és nagyon boldog. Anyu is szerelmes, de egymást is nagyon szeretik, csak már másképp.
A gyerek tudja, hogy a család nem az Apukák, és Anyukák számának szummájától függ, hanem a szeretettől, és a törődéstől lesz az, ami.
Nem tudom, hogy egy ilyen esetben jobb lenne-e gyermekemnek egy hagyományos különélés, ha azzal csak azt érjük el, hogy kevesebbet látja valamelyik szülőjét a távolság miatt.
Esetemben a gyerek nagyon szereti, és elfogadja mind a "négy szülőt" külön-külön, és együtt is.
Nem tudom szerencsés lenne-e mesterségesen kialakítani benne egy távolságot a "szülői csoportok" között, ami azt gondolom mindenképpen egyfajta megosztottságot teremtene, az eddigi egységgel szemben.
Tisztelettel várom válaszát: László

Az óvónő válasza

Tisztelt László!

Azt, hogy jómagam miért tartom helyesebbnek és a gyermek egészséges szociális fejlődése szempontjából elfogadhatóbbnak a különélést, előző válaszomban már megírtam, így ismétlésekbe bocsátkozni nem szeretnék. A döntés természetesen mindenkinek a saját joga és felelőssége, én csupán pedagógiai szempontból tudom ezeket megerősíteni illetve cáfolni. A válás és a különélés gyermekre gyakorolt hatása olyan bonyolult és szövevényes pszichológiai kérdés, melynek minden részletére kitérni lehetetlen lenne. Ezért csupán összegző választ tudok adni a levélben megfogalmazott kérdésre. (Azaz pedagógiai szempontból melyiket tartom elfogadhatóbb megoldásnak.) Természetesen ezzel nem kötelező egyetérteni, csupán a dolgok pedagógusi szemszögből való megvilágítását tárom az olvasók elé. Az ebből levont konzekvencia (azaz egyetért-e vele és aszerint cselekszik, ill. másként tesz) legyen mindenkinek a magánügye. Én mindenesetre gratulálok Önnek, hogy saját esetükben sikerült e helyzetet a lehető legoptimálisabb módon kezelni.

Üdvözlettel: az Óvónő

További kérdések – válás a családban